Nemcsak a nyíregyházi kiállításon ragadott már meg a sulcorebutia szépsége, hanem a MKOE-nek a nyári kiállításán is vásároltam egy gyönyörűségeset, amely éppen akkor virágzott, káprázatos sötét lila virágai voltak. A nyíregyházi kiállításon pedig csak további "dózist" kaptam a sulcorebutiák szépségéből. Az egyik gyűjtő pedig olyan lelkesen beszélt erről a fajtáról, hogy szinte "gusztust" kap az ember hozzá. S azonnal vettem is két faját... 
És amit a nemzetségről röviden tudni kell:
A nemzetség nevét a latin sulcus (barázda) szóból kapta, mivel a növény dudorai és areolái hosszanti barázda választja ketté.
Gömb vagy enyhén megnyúlt, kis termetű növények. A fajok egy része erősen sarjad és répagyökeres. Besüllyedt tetejűek. A bordák csavartan lefutók, állszerű dudorokra tagoltak. Az areolák a dudorok felső részén képződnek, nagyok a növény méretéhez képest. Az areolák közelében a dudorok ráncosak. A dudorokat és areolákat hosszanti barázda választja ketté.
A tövisek nem horgasok, sugár vagy taréjszerűen szétterülnek. Középtövisek ritkán képződnek.
A virágcső általában csupasz, elvétve képződik a pikkelyek mellett szőrzet.
A termés gömb alakú, megérve az alap mellett hosszirányban felreped.
A magok sapka alakúak, a maghéj fekete színű. Ezeket gyorsan kell elültetni, a jó csírázás érdekében.
Észak-Kelet Bolívia magas hegyvidéke a természetes élőhelye.
A Sulcorebutiából nagy mennyiségű élőhelyi begyűjtés történt, emellett nagyon könnyen kereszteződik.
Mivel könnyen kereszteződik, ezért ajánlott csak megbízható helyről beszerezni.
