Sulcorebutia, nem kell óvakodni a törpétől
2011 nyarán Nyíregyházán jártam, az ottani kaktuszkiállításon. Az egyik gyűjtőnél bukkantam rá néhány sulcorebutiára. Valahogy megragadtak. Az egyik gyűjtő olyan lelkesen beszélt erről a fajtáról.

Nemcsak a nyíregyházi kiállításon ragadott már meg a sulcorebutia szépsége, hanem a MKOE-nek a nyári kiállításán is vásároltam egy gyönyörűségeset, amely éppen akkor virágzott, káprázatos sötét lila virágai voltak. A nyíregyházi kiállításon pedig csak további "dózist" kaptam a sulcorebutiák szépségéből. Az egyik gyűjtő pedig olyan lelkesen beszélt erről a fajtáról, hogy szinte "gusztust" kap az ember hozzá. S azonnal vettem is két faját...

 

És amit a nemzetségről röviden tudni kell:

A nemzetség nevét a latin sulcus (barázda) szóból kapta, mivel a növény dudorai és areolái hosszanti barázda választja ketté.

Gömb vagy enyhén megnyúlt, kis termetű növények. A fajok egy része erősen sarjad és répagyökeres. Besüllyedt tetejűek. A bordák csavartan lefutók, állszerű dudorokra tagoltak. Az areolák a dudorok felső részén képződnek, nagyok a növény méretéhez képest. Az areolák közelében a dudorok ráncosak. A dudorokat és areolákat hosszanti barázda választja ketté.

A tövisek nem horgasok, sugár vagy taréjszerűen szétterülnek. Középtövisek ritkán képződnek.

A virágcső általában csupasz, elvétve képződik a pikkelyek mellett szőrzet.

A termés gömb alakú, megérve az alap mellett hosszirányban felreped.

A magok sapka alakúak, a maghéj fekete színű. Ezeket gyorsan kell elültetni, a jó csírázás érdekében.

Észak-Kelet Bolívia magas hegyvidéke a természetes élőhelye.

A Sulcorebutiából nagy mennyiségű élőhelyi begyűjtés történt, emellett nagyon könnyen kereszteződik.

Mivel könnyen kereszteződik, ezért ajánlott csak megbízható helyről beszerezni.

 


Még nincsenek megjegyzések. Hozzászóláshoz regisztráció szükséges.