Az ELTE Botanikus kertjében rendezett kiállítás igazi paradicsoma volt a tövises növények szerelmeseinek, egy igazi kaktuszgyűjtők-dzsemborija. Nemcsak Magyarország különböző pontjairól érkeztek a fanatikus gyűjtők, hanem a határon túlról is részt vettek néhányan.

Fél egy körül érkeztem meg a családommal a Füvészkerthez, s így eleve a sűrűjébe csöppentem a történéseknek. Pontosan egy órakor igazi ünnepség részese lehettem, hiszen a szatmárnémeti Aztekium Kaktuszgyűjtők Egyesülete - amelyet Savu Mircea elök, Nevezi János, szervezési titkár, valamint Latiş Constantin Vasile vezetőségi tag képviselt - meglepetéssel készült: átadták a dr. Iosif Vasile Lungu emlékplakettet a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének. A díjat a szatmárnémeti egyesület tíz éves fennállásának alkalmából hozták létre, dr. Iosif Vasile Lungu halálának második évfordulója emlékére. A megtisztelő díjat a magyarországi egyesület részéről Békefi József elnök vette át. (A díjat minden évben egy romániai és egy külföldi kaphatja meg. A magyarországi egyesület mellett az emlékplakettet a romániai Krojovára való Bogdan Naidin gyűjtő vehette át idén.) A díjátadó tiszteletére rögtönzött állófogadás kerekedett, s még pezsgőt is bontottak.

Az ünnepség után jöhetett az igazi élvezet. Hosszú ideig képes voltam bámészkodni, rácsodálni néhány ritka fajtára, amelyet eddig még nem is láttam. Nemcsak a gyűjtőknek volt ez igazi paradicsom, rendkívüli különlegességekre szert téve, hanem a laikusok is csemegézhettek. Az árak is igen széles skálán mozogtak: lehetett 150 forinttól akár 30-50 ezer forintig is kaktuszt találni, mindez csak méret és fajta kérdése volt.

Nekem néhány mammilláriára, többféle astrophitumra - közte egy myrostigma tricostatumra -, valamint egy leuchtenbergia principisre is sikerült szert tennem. Ezeken kívül is "rámakadt" néhány érdekes fajta is: pl. egy sulcorebutia, amit az eladója, s a jelenlévő gyűjtők sem tudtak egész pontosan behatározni, de mivel megigéztek az éppen kibomló virágbimbói, muszáj volt megvásárolnom. (Itt szeretném megjegyezni, s egyben üzenni az eladónak, aki nagyon féltve adta át a növénykét: sikerült sértetlenül hazahoznom!)

Maga a kiállítás is igen mutatósra sikerült, de mintha mindenki inkább csak a vásárra készült volna, s mindenki ott nyüzsgött. Órák teltek el úgy, hogy észre sem vettem. Lenyűgöző volt több száz fajtát és s talán több ezer darabot egy helyen látni.

Ha valaki mégis megfáradt a vásáron bolyongani, besétálhatott magára a kiállításra. A tárlat kicsi volt, de jelentős. Igazi ritkaságokat, virágzó tüneményeket csodálhattak meg az érdeklődők. A mellékelt galéria magáért beszél majd.

A kiállításról elköszönve, a patinás Füvészkertet nem lehetett úgy elhagyni, hogy az ember körül ne nézne. Nem sok kellett, hogy itt is ráakadjak a kaktuszházra, s kár lett volna elmulasztani. Már csak azért sem, mivel egyik hozzám közel álló fajta, a mammilláriák éppen pompázatosan virágoztak. Mammilláriák széles skáláját vonultatták itt fel, s szinte mindegyik megmutatta most aprócska színes virágkoszorúját. Emellett néhány gymnocalycium is bontogatta pompázatos virágcsodáit. Erről külön képgalériát készítettem a Képek menüpont alatt.