Az Áloé (Aloe, Aloë) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe tartozó genyőtefélék (Asphodelaceae) nemzetsége mintegy 250 fajjal.
Származása, elterjedése
Az aloe fajok természetes élőhelye Arábiától és a Földközi-tenger vidékétől egészen Dél-Afrikáig terjed. Afrika száraz részeiről származik (néhány faj az Afrikához közeli szigeteken, illetve a mediterrán térségben is honos), de több faját más földrészekre is behurcolták. A pozsgás fajok Dél-Afrika száraz éghajlatú területein fejlődtek ki.
Felépítése
A növények között vannak alacsony, 2,5 cm-es, szártalan, levélrózsás, és 9 méter magas fa termetű is. Változatos megjelenésű nemzetség: a pozsgás levelű fajok mellett félcserjék, cserjék és fák is vannak közöttük. A pozsgás fajok gyakran törzs nélkül levélrózsásak. Egyes fajoknak a törzse is szukkulens; nem pozsgás, vékony levelű faja kevés van.
Levelei zöldek, a túl sok fénytől viaszbevonattal védekező fajoké kékes- vagy szürkés zöldek. A levelek széle ép vagy ritkábban hullámos, gyakran fogazott vagy tövises; felületüket néha sötétebb-világosabb foltok tarkítják.
Közös jellemzőjük az egyoldalú, sokvirágú fürtös virágzat, amelynek virágai gyakran bókolók. A virágkocsány a levél hónaljából nő ki. A virágok a legtöbbször sárgák, narancssárgák vagy pirosak.
Felhasználása
Több faját gyógy-, másokat (főleg a sziklakertekbe előszeretettel ültetett pozsgásokat) dísznövénynek termesztik.
Azonban az aloéról mindenkinek a gyógyítás jut eszébe. Az Aloé egyike a legismertebb és leggyakrabban használt növényeknek a gyógyítás területén. Az Aloé Vera nedvei régóta használatosak a táplálkozásban és a kozmetikában, mint biológiailag aktív, tápanyagokban gazdag összetevők. Az első írott dokumentum az Aloé Vera hatásáról még az ókori Egyiptomból származik. Kleopátra, egyiptomi királynő a fiatalság, és szépség csodaszereként, valamint a gyógyításban használta. Az ókori Görögországban az Aloé Vera sűrű levét a gyógyításban és az étkezésben is használták.
Az Aloé Vera fő összetevője az URONSAV, amely természetes méregtelenítő. Az Aloé Vera összetétele azonban a mai napig nem teljesen ismert, habár tudományosan 200 különféle, biológiailag aktív alkotó jelenléte bizonyított (vitaminok, aminosavak, szénhidrátok, ásványi anyagok, értékes enzimek, biokatalizátorok, szaponin, szalicilsav és mások).
Gondozása
Nyáron napos, télen száraz, hűvös helyet igényel. A megfelelő teleltetés azért is fontos, mert a legtöbb faj télen virágzik. A leggyakrabban termesztett, többnyire pozsgások, az ennek a fajnak ajánlott laza, a vizet jól áteresztő talajt kedvelik.
Rendkívül jól szaporíthatók sarjhajtásaikról. A leválasztott sarjakat el kell dugványozni.
Vigyázzunk arra, hogy ne locsoljuk túl, igen érzékeny erre, s akár egy nagyobb locsolástól is megindulhat a rothadás.