A Rebutia nemzetség névadója egy francia kaktusz specialista, Pierre Rebut (1828-1898). Ezen nemzetséggel foglalkozott Karl Moritz Schumann, aki 1895-ben írta le a fajt.

Ezeket a változatos megjelenésű, rendszerint gömb alakú, csoportosan növő, gazdagon virágzó, színpompás növényeket régebben több nemzetségbe - Aylostera, Digitorebutia, Sulcorebutia, Weingartia - sorolták. Erről aztán jelentős vita alakult ki. A huszadik század közepéig az volt a tendecia, hogy külön csoportba tartozó növényeket is a Rebutiahoz soroltak, a század vége felé pedig pont az ellenkezőjére fordult ez az irányvonal. A huszonegyedik század elején született meg az egyetértés. Rebutia szinonímáknak tekinthetők: Aylostera Speg. Aylostera Speg.; Bridgesia Backeb. Bridgesia Backeb.; Cylindrorebutia Fric & Kreuz. Cylindrorebutia Fric & Kreuz.; Digitorebutia Fric & Kreuz. Digitorebutia Fric & Kreuz.; Echinorebutia Fric Echinorebutia Fric; Eurebutia Fric Eurebutia Fric; Gymnantha Y.Itô Gymnantha Y. Ito és Mediolobivia Backeb. Mediolobivia Backeb.; Mediorebutia Fric Mediorebutia Fric; Neogymnantha Y.Itô Neogymnantha Y. Ito; Reicheocactus Backeb. Reicheocactus Backeb.; Setirebutia Fric & Kreuz. Setirebutia Fric & Kreuz.; Spegazzinia Backeb. Spegazzinia Backeb.; Sulcorebutia Backeb. Sulcorebutia Backeb.; Weingartia Werderm. Weingartia Werderm.

A legújabb kutatások azonban azt jelzik, hogy a Rebutia nemzetséghez sorolt Weingartia, Sulcorebutia és Cintia fajokat, annak ellenére, hogy szoros kapcsolatban állnak ezzel a nemzetséggel, mégis külön nemzetségként kell megőrizni.

Mivel nem tudtak a mai napig sem megegyezni abban, hogy mi képezia Rebutia nemzetséget, ezért a fajok száma is folyton változik. Azonban elismerten negyven fajt határoztak meg.

Virágaik kora tavasszal, a hajtások tövénél fejlődnek, bogyóik is alig láthatóak. Könnyen tarthatók, fényt vagy félárnyékot igényelnek. Egyes fajok szárazságban a fagyponthoz közeli hőmérsékletet is elviselik. Nincs elkülönülő bordái.

Bőven termelnek magokat, amely könnyen kicsíráznak.