Az Astrophytum myriostigma - népies nevén papsapka csillagkaktusz, avagy püspöksüvegkaktusz - alakjában a római katolikus püspökök, illetve bíborosok süvegére emlékeztető, 3-8 (igen ritka esetekben akár 10) bordás kaktusz.

A myriostigma fajnév ógörög szóösszetétel. A myrio sok, számtalan, a stigma pont jelentésű, utalva a bőrszöveten (epidermisz) kialakuló fehéres, pontszerű képződményekre, vagyis „sokpontos csillagnövény".

Először Lemaire írta  le 1839-ben, s az Astrophytum nemzetségen belül sorrendben a második felfedezett faj. Lemaire nem tévedésből, hanem tudatosan használta a tengericsillag nevet. A leírás céljából hozott A. myriostigma példányok még fiatal, tehát lapított gömb alakú kaktuszok voltak, s ezek felülnézeti képe alapján adta az Astrophytum nemzetségnevet.

Élőhely

Mexikó északi és középső magasföldjein őshonosak, s leggyakrabban mészkövön kialakult talajokon fejlődtek ki.

Felépítése

Fiatalon megközelítőleg gömb alakú, később rövid oszlop alakúra fejlődik. Bordaszáma általában 5, ritkábban 4 vagy 3, idős korban maximum 10-ig változhat, széles alakú, csúcsos, mélyen tagolt.  Kifejletten bizonyos változata akár 30 cm átmérőjű és 60 cm magas is lehet. Epidermisze zöld, az astrophytumokra oly jellemző pikkelyszerű, fehéres szőrpamacsok fedik. Egyik változata bőrszöveti szőröktől mentes, csupasz felületű.

Gyökérzete szétterülő. A magoncok egészen fiatal korukban már a kifejlett növények jellemző tulajdonságait viselik.

Tövise

Az areolák 1-1,5 cm szélesek és változattól függően 5-30 mm távolságra lehetnek, kör alakúak, kissé gyapjasak, később megkopaszodnak. Tövise nincs, csak magonckorban fejlődik néhány apró szőrtövis, melyek hamar lehullik.

Virága

Virága széles tölcsér alakú, 6 cm átmérőjű, külső lepellevelek fehéresek, fekete heggyel, a belsők sárgák. Porzószálak, portokok sötétebb sárgák, a bibéje sárga, általában 7 ágú. Virágot először 4-5 éves korban nevel, májustól szeptemberig többször is nyílik. Élettartamuk 2-3 nap, s a csak erős napfénynél nyílnak ki teljes pompájukban.

Termés

Termése hosszúkás, zöld, fehéres szőrrel és apró szúrós tövissel borított. Éréskor felül csillagalakban felnyílik.

Mag

2-3 mm nagy, sapkaalakú, köldök erősen besüllyed. Színűk világosbarnától - feketés barnáig változhat.

Tartása

A fiatal példányok jó fejlődésükhöz egy kevés árnyékolást igényelnek. Később a bőséges virágzáshoz és a jellegzetes alakjuk megtartásához tűző napot kell számukra biztosítani. Talajuk jó vízáteresztő és meszet tartalmazó legyen. Az öntözés a fejlődő időszakban sem lehet túlzott, inkább mérsékelt, főleg, ha az időjárás hűvösebb és napfényszegényebb az elvárhatónál. Ilyenkor úgy öntözzünk, hogy a növényre ne kerüljön víz, mert a gyapjas csomócskák magukba szívják a vizet, lassan száradnak, és a vízcseppek nem peregnek le, mint a sima, viaszos felületű növényekről.

Téli pihentetést igényel, azaz októbertől márciusig nem szabad locsolni és hűvös, 5 fok körüli, fagymentes helyen kell tartani.

Szaporítás

Szaporítása szinte kizárólag a vetőmaggal történik. Növényt néha oszlop alakú kaktuszokra is oltják.

A nemzetség fajai nagyon könnyen kereszteződnek egymással, ezért fajtiszta egyedek létrejöttéhez virágzáskor a fajokat steril módon el kell különíteni egymástól, a különféle mászó és repülő rovaroktól, de még a pókoktól is, mert a pollent áthordhatják.

Változatok:

Astrophytum myriostigma, Astrophytum myriostigma fa. Columnare, Astrophytum myriostigma fa. Glabrum, Astrophytum myriostigma fa. Nudum, Astrophytum myriostigma fa. Potosinum, Astrophytum myriostigma fa. Quadricostatum, Astrophytum myriostigma fa. Strongylogonum, Astrophytum myriostigma fa. Tulense, Astrophytum myriostigma var. Columnaris, Astrophytum myriostigma var. Multicostatus, Astrophytum myriostigma var. Potosinum, Astrophytum myriostigma var. Viescaensis.