Valószínűleg az összes kaktuszgyűjtőt megbotránkoztatok azzal, hogy így február végén már kaktuszokat ültetek, azonban ilyenkor, a tavasz illatait érezve a levegőben, már nehéz ellenállni ennek.

A tavaly ősz végén vagy a tél folyamán „balesetek" során leszakadt sarjak túlélték a teleltetést, a hegeik begyógyultak, s készen állnak az ültetésre.

Az ismerőseim, barátaim nagyon értékelik a kompozíciókat, mivel nagyon mutatósak az irodák asztalain, ablakaikban.

A kompozíciókba olyan fajtákat választottam, amelyek tápanyag-, fény- és vízigényei nagyjából azonosak. Opuntikák, mammilláriák sarjait szedtem össze, ugyanakkor, hogy ellensúlyozzam kicsit a szúrós összhangot egy crassula ovata különlegesség és egy aloé fajta is helyt kapott. Ezeknek a vízigényük nem különbözik a többitől, viszont a fényigény hajszálnyit eltér, az aloé és crassula nem bírja annyira a tűző napfényt, mint a többi fajta. Vagyis valójában elég, ha naponta 3-4 órát süti a kompozíciót a nap.

A kompozícióhoz mindenképp tálszerű, széles peremű cserepet válasszunk. Ebben ugyanis könnyebben és szebben el lehet helyezni a növényeket.

Töltsük meg megfelelő földkeverékkel. Vagy a boltban kapható kaktusz földkeverékkel, vagy pedig egyharmad rész homok, kétharmad rész virágföld keverékével. Én az utóbbit használtam, folyami homokot használva, saját magam kevertem ki a táptalajt.

Miután megtöltöttem a cserepet földdel, elkezdtem belehelyezni a kaktuszsarjakat. Mindig úgy tegyük a kis növényeinket, hogy maradjon hely a növekedésre. Az általános szabály, hogy annyi távolságot kell hagyni a másik növénytől, amekkora maga a növény.

Úgy alkottam meg a kompozíciómat, hogy lett egy hátsó kiinduló pontja, egy középponti része, az elejére pedig a kisebb sarjak kerültek. Az ültetéshez használjunk kesztyűt, hogy minél kevesebb tövissel ússzuk meg az ültetést.

Miután megtaláltam a kompozíció minden alkotó elemének a helyét, már csak a díszítés marad hátra. Az üresen maradt helyre én egyszerű patakokban, illetve az építkezéseknél használt folyami kavicsokat használtam. Kiválasztottam a fehéreket, mivel azok jobban mutatnak a fekete földön.

Kész a kompozícióm!

Most egy hétig még pihentetem őket, azaz nem fogom locsolni, hogy az esetleges sérülések begyógyuljanak, a sarjak „kezdjék otthon érezni" magukat. Utána is csak fokozatosan szoktathatók hozzá az öntözéshez.