A kaktuszok levélalapjai levélpárnákká (podariummá) alakultak, és bordaszerű sorokba rendeződnek; ezeken fejlődnek a tövisekké vagy szőrökké módosult levélkezdemények. Az oldalhajtások helyett gyakran rügyszemölcseik vannak (a rügyszemölcs avagy areola a kaktusz testén hónaljrügyek módosulásával keletkezett kiemelkedés, amelynek csúcsán serteszerű szőrpamacs nő). Mivel a klorofillt tartalmazó zöldszíntestek a bőrszövet alatti asszimiláló szövetben helyezkednek el, a kaktuszok idősebb korukban is zöldek maradnak.

Az areolákon nőnek a tövisek. A tövis a törzsfejlődés során elveszített levél levélalapi módosulata (másodlagos levél), vagy olyan, levélalapi képződmény, amelynek felülete a lehető legkisebb. A levéltől az asszimiláló (fotoszintetizáló) tevékenységet a szár vette át, ami így nem csak vízraktár.

Funkicóik

A töviseknek egyrészt árnyékolják a növényt, másrészt védik az állatoktól, a leguruló kőzetdaraboktól. A tövises termésű fajoknál a szaporodást, ill. terjedést is segítik, mivel a horgas tövisek beleakadnak az állatok szőrzetébe, tollába és azok így messze hurcolják őket. Egyes tövisek vizet is fel tudnak venni, főleg a rajtuk lecsapódó harmatból. E vízfelvételi rendszer különös fontosságú lehet egyes genusok esetében, (pl. Copiapoa), melyeknek élőhelyén az évi rendes csapadékmennyiség messze elmarad a nedvességgel telített levegőből reggelre kicsapódó nedvességhez viszonyítva.

Alakjuk

A tövisek alakja nagyon különböző. A méreteik is nagyon különbözőek, a legapróbb tövisek szemmel alig láthatók, a legnagyobbak 30 cm-es nyársak.

A formák is sokfélék például: tű, ék, hajszál, kúp, nyárs, papír, fésű, horog, egyenes, toll, hajlott, lapos, hengeresek lehetnek. A levélalapokból töviseken kívül pikkelyek, serték vagy szőrök is képződhetnek.

A töviseknek a színük is nagyon különböző. A színek lehetnek fekete, barna, vörös, sárga, fehér stb.

Helyzetük szerint megkülönböztetünk:

• közép-, illetve
• peremtöviseket (szélső vagy széltövisek).

Szinte minden kaktuszfajnak egyedi, jellegzetes tövisei vannak, amelyek alakja és elhelyezkedése fontos fajhatározó bélyegük. Van néhány tövistelen faj is.

Egyes fajokon alig fejlődtek ki a tüskék. A ma élő kaktuszfajok között ismerünk töviseket nem fejlesztő fajokat is (pl. az Opuntia fajok között), melyek areoláikon apró, milliméteres méretű képződményeket, úgynevezett glochidiákat fejlesztenek, melyek minden bizonnyal szőr-eredetű képződmények, csúcsukon nyílhegyszerűen visszafelé fogazottak, a bőrből rendkívül nehezen távolíthatóak el. Másoknak pedig nagyon sűrű a tövisezettségük.