Kis, vagy apró termetű (10 mm-nél kisebb), viaszkiválasztó, szipókás rovarok. Rengeteg fajtája létezik. Igyekeztem azokkal foglalkozni, amelyek elsősorban a kaktuszokra lehetnek veszélyesek.

Felépítés

A pajzstetvek családjába tartoznak az úgynevezett viaszos pajzstetvek (Pseudococcoidae fajok). A nőstények testét lágy, fehér viaszszemölcsök vagy sűrű szálakból álló fehér viaszváladék borítja, ami tulajdonképpen a pajzsot helyettesíti. Egyesével vagy csoportosan telepszenek meg, főként a szártagok elágazásainál és a szemölcsök tövénél. Kedvezőtlen környezeti feltételek esetén (+ 2oC alatti hőmérsékleten) a lárvák lehúzódnak a talajba, és a gyökereken, főleg azok elágazásaiban telepszenek meg.

Tünetek

A pajzstetvek szúró-szívó szájszervükkel átszúrják a szöveteket, és sejtnedvvel táplálkoznak. A zöld növényi részeken világos szívásfoltok keletkeznek. A megtámadott kaktusz nehezen vagy gyengén fejlődik, szinte összeaszalódik, arról nem is beszélve, hogy nem virágzik, s akár el is száradhat, ha időben nem segítünk rajta.

A legjellemzőbb, hogy a fertőzött részeken a pajzstetvek által kiválasztott, cukorban gazdag „mézharmat" lesz, amire ráadásként még korompenész megtelepedhet.

A megtámadott növény könnyen felismerhető a fehér, gyapjas, vattacsomókhoz hasonló védő viaszburokról. A pajzstetű-nőstények hátukat viaszgyapjú vagy pajzs fedi, rovarokra egyáltalán nem hasonlító élőlények, s tapasztalatlan szemnek szinte felismerhetetlenek. Olvastam már olyan esetről is, amikor egy kaktuszkedvelő büszkén mutogatta egyik gyűjtőnek, hogy milyen szép az Aporocactus flagelliformis-a, mennyire mutat a zöld alapon a sok vattaszerű pamacs, s nem ismerte fel, hogy azok kártevők, s a növény már alig élt.

A gyűjteményekben előforduló pajzstetű fajok:

Apró kaktuszpajzstetű (Diaspis echino-cacti):
Szinte csak szobai körülmények között terjedő 2mm átmérőjű, kártevő, szürkésfehér kerek pajzzsal. Üvegházi kaktuszok kártevője. A kaktuszok törzsén és az ágakon helyezkednek el.

Gyapjastetű (Planococcus citri):
A korompenészes növényen elrejtőzve, rendszerint csoportosan megtalálhatók e fehéren viaszos pajzstetvek is. Ha a növény nem korompenészes, a fehér vattaszerű csomók akkor is feltűnőek.

Gyökérpajzstetű (Rhizoecus falcifer):
Gyökereken és szárrészein élősködő, fehér színű viaszos pajzstetű. Fertőzés esetén a növény megáll a fejlődésben. Ha a növényt a cserépből óvatosan kiütjük, a gyökérlabda felszínén és a cserép falán fehér, penészszerű foltokat vagy bevonatot találunk. A gyökerek megtisztításával és beöntözéssel kezelhető.

Hosszúfarkú kósza pajzstetű (Pseudococcus adonium):
Csoportosan szívogató, 3-5 mm nagyságú, ellipszis alakú rovar. Teste pirosas színű, fehér viaszszemölcsökkel borított. Testének peremén 17 pár nyúlvány van. Testvégi páros nyúlványa olyan hosszú, mint a teste. Helyváltoztató. A növény törzsén fényes mézharmat és korompenész bevonat látható.

Rövidfarkú kósza pajzstetű (Pseudococcus citri):
A rovar leírása megegyezik a hosszúfarkú kósza pajzstetűnél leírtakkal, de testének színe világossárga vagy sárgásbarna, testvégi nyúlványai pedig rövidek.

Hosszúfarkú vándor (Pseudococcus longispinus- viaszos pajzsos):

Jellemzően üvegházi károsítók kb. 3,5 mm hosszúságúak, zöldes színűek, folyamatos a rajzásuk miatt gyors szaporodásúak. Mézharmat-ürítésük miatt korompenész megjelenését is kiváltják.

Rövidfarkú vándor (Pseudococcus obscurus - pajzs nélküli):

Hasonló életmódú , 5 mm-es, rózsaszínes kártevő.

Gyapjas kaktuszpajzstetű (Erinococcus cactarum):
Eléggé nagy faj, teste ovális, 3 mm hosszú és 1,4-1,6 mm széles. Testének szélén számtalan tüske alakú viaszkiválasztó mirigy van, amelyek finom gyapjúszálakhoz hasonló váladéka főleg a test hasi és háti részét fedi be. A test színe pirosas vagy lilás. A pajzstetű a kaktuszok húsos szárán csoportosan szívogat.

Viaszos kaktusz-pajzstetű (Spilococcus cactearum):

Porszerű ólomszürke viasszal bevont, kb. 3 mm-es átmérővel. Többnyire növénytesten a csúcs felől, néha gyökereken jelenik meg. A szívogatás helyétől beszáradó foltok jelzik a kártételt.

Nem könnyű meghatározni a pajzstetveket, azonban nem is ez a legfontosabb. Mivel azonos módon károsítják a növényeket, azonos módon kell védekezni is ellenük. A lényeg, hogy minél hamarabb felismerjük, hogy kaktuszainkat valami károsítja, ezért fontos tövises növényeink állandó figyelése, s ha szükséges a gyors és hatásos beavatkozás.

Védekezés

1-2 perces áztatás talajból kiemelve, vagy permetezés 1 ezrelékes oldattal. Növényvédőszerek: Danadim 40 EC, Unifosz  50 EC, Sevin 85 WP, Fyfanon 50 EC, Ditrifon 50 WP, Lebaycid 40 WP, Sumithion 50 EC.

Én az Actara 25 WG használom, hatékony a pajzstetvek ellen. Ugyanakkor erős fertőzöttség esetén használhatjuk a Novadim Progress vagy BI58 (ezek nagyon mérgezőek, de mindent ölnek, 15 L permetléhez maximum 5 mL Bi58-at, együtt használva a Thivolittal)

Azonban folyamatosan jelennek meg újabb és újabb szerek, szakboltokban kérhetünk még tanácsot.

Jó tanács!

Minden egyes vegyszeres kezelés előtt el kell olvasni a használati utasítást, valamint a szerre vonatkozó munkavédelmi előírásokat, s azokat pontosan be kell tartani.

Kaktuszok, pozsgásak permetezése esetén mindig célszerű nedvesítőszert (pl.: Nonit-ot) és ködszerű, apró cseppekben szóró permetezőt használni, ezzel javítható a viaszos epidermiszen való megtapadás és a jó hatásfok!