Az Euphorbiaceae (kutyatejfélék) az általunk ismert egyik legnagyobb növénycsalád, melyet öt alcsalád - Euphorbia, Monadenium, Synadenium, Pedilanthus, és Endadenium - 300 nemzetség és mintegy 6000 különböző faj (alfaj és változat) alkot. Csak az Euphorbia nemzetség a legújabb publikációk alapján több mint 2000 fajból áll.

Nevét Numidia egykori királyának, II. Jubának görög udvari orvosáról kapta.

Élőhelye

Eredeti élőhelyük Afrika száraz és meleg területei (szavanna, sivatag), Madagaszkár, Ázsia egyes részei, sőt Amerikában és még Ausztráliában is él őshonos kutyatejféle. Nagyon változatos alakúak: kis- és nagyméretű elfásodott bokrok, fa formájú fajok s természetesen a kaktuszokra megtévesztésig hasonlító pozsgások is találhatók közöttük. Úgy is szokták emlegetni ezeket az euphorbiákat, hogy az „Óvilág kaktuszai", mivel az igazi kaktuszok csak az „Újvilágban", azaz Amerikában őshonosak.

Számos pozsgásnövény - így az Euphorbiaceae családba tartozók közül is nagyrészt - hasonlóan felvértezett, mint a legtöbb kaktusz, csakhogy ezek a hegyes szervek nem a levelekből alakulnak ki, ezért botanikai nevük tüskék, míg a kaktuszok esetében tövisek! Ebből következik, hogy tövispárnájuk, vagyis areolájuk nincs. Egyes fajokon hosszú, szerteágazó, tüskeszerű képződmények vannak, azonban ezek nem tüskék, hanem az elvirágzás vagy a termések beérése után hosszú ideig visszamaradó és elfásodó, védekezésre szolgáló kocsányok.

Felépítése

Páratlanul változatos nemzetség: a fajok között apró egyéves növények - mint például a farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias L.) - és fatermetű, CAM fotoszintézisű pozsgások egyaránt előfordulnak.

A pozsgás fajok a kaktuszokhoz hasonlóan tövises cserje, gömb- és oszlopos alakúak egyaránt lehetnek. A kaktuszokhoz hasonlóan bordásak, a bordák élein tövisekkel (ezek rendszerint párosával vagy hármasával nőnek).

Levelei váltakozva vagy átellenesen, ritkán örvösen állnak.

Többnyire egyivarú virágainak nincsenek sziromlevelei, ezeket időnként a murvalevelekből átalakult ál-csészelevelek pótolják. A többnyire nem túl feltűnő virágok a beporzó rovarokat a bőséggel termelt nektárral csalogatják.

Valamennyi faja és a növény minden része mérgező; hatóanyagai a diterpének. Csípős ízű tejnedve hánytató, hashajtó hatású.

Szinte az egész család jellemzője a sérülés esetén láthatóvá váló fehér, többnyire mérgező tejszerű nedv (ez a kaktuszok között egyes Mammillaria fajoknál is előfordul). Emiatt kapta a kutyatej elnevezést. Ezzel a maró vagy mérgező hatású és rossz ízű tejnedvvel védekeznek az állati rágásokkal szemben. A bőrre vagy a szembe kerülő tejnedv rendszerint nem okoz bajt, ha azonnal bő vízzel eltávolítjuk.

Tartása

Naponta minimum 4 óra a napfényigénye, de a túl erős nyári napfény még hozzászoktatás esetén is bőrégést, foltosodást okozhat, ami torzult alakot és szépséghibát eredményez. Rendszeres öntözést igényel, de az álló, pangó vizet kerülni kell. A talaja tenyészidőben (kb. márciustól novemberig időjárástól függően) mindig legyen enyhén nyirkos, esetleg 1-2 alkalommal rövid időre teljesen kiszáradhat. A párát nem szereti, még nyáron is száraz levegőt kell biztosítani. Télen igen mérsékelten öntözhetjük az ültetőedény szélén úgy, hogy a testet ne érje nedvesség, de inkább maradjon száraz a talaja (biztos, ami biztos!). A teleltetés ideje alatt a helyiség hőmérséklete 10-12 C fok legyen, de 5 C fok alá ne kerüljön. Közvetlen átültetés előtt tavasztól őszig havonta tápoldatozhatjuk. Ha az edényét kinőtte - lehetőleg tavasszal - át kell ültetni. Az átültetéshez a szokásos kaktuszföld megfelelő. Vigyázni kell, hogy a növény bőre, teste ne sérüljön meg (karcolás, szúrás, vágás, nyomás, ütés stb.), mert a szépséghibán kívül, ez fertőzések alapja lehet.

Kártevők

A kártevők közül leginkább a gyapjastetvek veszélyeztetik. (Ezekről már külön anyag szól.) Óvatosan szedjük le a parazitákat, alkoholos vagy szappanos vizes vattával töröljük át a növényt, és tiszta vízzel öblítsük le, majd szárítsuk meg.

Érdekesség

A népi gyógyászatban több faját hashajtónak használták. Mivel tejnedve felmarja a bőrt, több faj nedvét hólyaghúzó szernek alkalmazták.

Az Euphorbia heptagona nedvéből Afrikában nyílmérget főztek.

Az Euphorbia picta nedvéből nyerskaucsukot állítottak elő.

A szőrös kutyatej (Euphorbia hirta) Afrikában és Ázsiában régóta ismert gyógynövény. Különlegessége, hogy a nem tartalmazza a többi kutyatejben előforduló mérgező anyagokat.