Egy gyűjtemény paradicsoma lehet a kártevőknek, hiszen egy helyen nagy mennyiségben találják meg táplálékukat. Ha nem védekezünk ellenük elég hatékonyan gyorsan elszaporodnak és tökre teszik, megcsúnyítják, elpusztítják növényeinket. Ezért a legfontosabb a megelőzés. Tavasszal és teleltetés előtt ajánlott növényvédőszerrel lepermetezni kaktuszainkat. A vegyszeres permetezést lakásba ne alkalmazzuk, itt inkább próbálkozhatunk biomódszerekkel, amelyek azonban nem olyan hatékonyak.

De lássuk mit kell tudni a két kicsi, de annál veszélyesebb kártevőről.

Takácsatkák

Megjelenése: Kétféleképpen juthatnak be a gyűjteménybe: behurcolással és a természetből, ugyanis számos faj őshonos nálunk. Az atkákat a szél, madarak, rovarok terjesztik, de önálló helyváltoztatással is terjedhetnek. Az ismert takácsatka fajok száma több százra tehető, közülük a kaktuszokat több faj is megtámadhatja. A legérzékenyebb kaktuszok: Rebutia, Aylostera, Chamaecereus, Coryphanta, Echinocereus.

Leírása: Apró, 0,4 mm nagyságú apró pókra emlékeztető növénykártevők. A felnőttnek négy, a lárvának három pár lába van. Károsak mind a lárvák, mind a kifejlett egyedek. Szájszervük szúrásra és szívásra alkalmazkodott. A takácsatka átszúrja a növény bőrszövetét és szívogatja a sejtnedveket, ugyanakkor a sejtekbe juttatja mérgező nyálát. A takácsatka pirosas színű, kicsi egytized milliméter hosszúságú, ezért majdnem láthatatlan. A növények felületén szívogatnak, igen gyors mozgásúak és nagy tömegük ellenére elég nehéz észrevenni a fertőzést. A takácsatka szűznemzéssel (megtermékenyítetlen petével) is szaporodik, egy évben 10-18 atkanemzedéket is létrehozhat. Az évről-évre való fennmaradásukat az áttelelő nőstények biztosítják, amelyek a hideg évszakban a talaj felső rétegeiben, levelek, talajrögök, növényi maradványok alatt, fák kérgének repedéseiben, melegágyak, üvegházak farészeiben húzódnak meg.

Fertőzés tünetei: Általában a növények csúcsán, a friss hajtásokon jelennek meg és szeretik a kis magoncokat is. Szívogatásuk miatt a növény bőre véglegesen elhal, elcsúnyul, deformálódik. Vörösesbarna elszíneződéssel járó hajtástorzulást, illetve a fejlődés leállását okozza. Ha a fertőzést nem vesszük időben észre, s nem védekezünk ellene, a növény is elpusztulhat.

Védekezés: engedélyezett szerek: Bio Sect permetező szer 2 % -os oldata, ennek spray változta vagy Flumite 200 0,05 %-os oldata vagy Vertimec 1,8 EC (II) 0,025 %-os oldata. Ugyanakkor hatásos szer még az Actara és a Mospilan is. A két védekezési idő között ne teljen el 7 napnál kevesebb és 14 napnál több. A szerek váltogatásával növelhető a védekezés hatékonysága. Az atka gyérítés vegyszermentes megoldása, hogy a kaktuszokat időközönként megfürdetjük (lezuhanyoztatjuk), aminek következtében igen sok atka lemosódik a növényről.

Gyapjastetű

Megjelenése: Más növénnyel hozhatjuk be a gyűjteményünkbe.

Leírása: A gyapjastetűk fehér gyapjas, vattapamacs szerű, 2-3 mm hosszúságú lassan mozgó állatok. Először a növények tövénél, egyes fajoknál a csúcs körül jelennek meg. Később, ha nem védekezünk ellenük, akkor hatalmas mennyiségben elszaporodnak és valósággal kiszívják a növényt, ami persze annak pusztulásához vezethet. A gyapjastetű egy rendkívül agresszív, rejtett módon élő kártevő, a kaktuszgyűjtők réme, ahol a gyűjteményben megjelenik, elég nehezen birkóznak meg vele.

A gyapjas tetvek a kerti növényekben is károkat okozhatnak, de leginkább a szobanövényeket károsítják az őszi-tél eleji időszakban. A gyapjas tetvek a szabadban nem telelnek át, életben maradásuk kizárólag a téli hidegtől védett növényeken biztosított, kaktuszaink tehát kiváló célpontnak számítanak.

Fertőzés tünetei: A gyapjastetvek támadásának első jele a vattaszerű viaszos réteg megjelenése. A ránézésre egyszerűen beteg növényekről figyelmesebb vizsgálatra gyakran kiderül, hogy kiterjedt kolónia károsítja őket. A gazdanövény fokozatosan legyengül, hiszen nemcsak maguk a rovarok károsítják, de a gyapjas tetvek ürülékén képződő korompenész is. A gyapjas tetveket különösen a szürke színű növényeken, vagy a halványszínű, pihés dudorokkal borított kaktuszokon nehéz észrevenni. A gyapjas tetvek kolóniái a növény szinte bármelyik részén megtelepedhetnek. A gyökértetvek a növény gyökereit veszik célba. A kártevők legszívesebben a növényi szervek találkozásánál telepszenek meg.

Védekezés:

-kontak szerek: Decis, Calypso 480SC, Faster.

- szisztemikus szerek: Mospilan 20 SG, Actara 25 WG

A védelemnél nem elsősorban a szer, hanem az alkalmazás módja a döntő.

A növény felszínén lévő kártevőket szabad szemmel is láthatjuk, azokat le lehet szedni. A gyapjastetvek eltávolítására használjunk denaturált szesszel vagy rovarölő szer oldatával átitatott vattát egy kis pálcikára feltekerve, vagy fülpucoló pálcikákat.

A gyökéren meghúzódó gyapjastetvekkel ne permetezéssel, hanem a növény áztatásával próbáljuk meg felvenni a harcot. Az Actara, Decis, stb. rovarölő szerek bármelyikéből készítsünk 1-2 liter permetlevet, és ebbe tegyük bele a talajától letisztított gyökerű kaktuszt 30-40 percre. A növény minden része süllyedjen le a folyadékba. Az áztatás sokkal egyenletesebb hatást biztosít, mint a permetezés, és a növény olyan részeihez is eljut a szer, ahová a hagyományos módszerrel nem. Kezelés után szárítsuk meg alaposan a növényt.

Figyelem!

Vegyszerek használata esetén, tartsuk be az előírásokat. Ne használjuk lakáson belül. Mindenképp megfelelő védőfelszereléssel alkalmazzuk azokat. Ugyanis ellenkező esetben akár magunkat is megmérgezhetjük.