A csillagkaktusz (Astrophytum) a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó valódi kaktuszok (Cactoideae alcsalád) egyik, viszonylag ismert nemzetsége - ezt az ismertséget a dísznövényként kedvelt fajoknak köszönheti. Határozottan állíthatom, hogy annak ellenére, hogy "csak" hat fajból áll, nincs két egyforma astrophytum. Változatosságával is lenyűgözi a gyüjtőket.

Az Astrophytum nemzetségnév az ógörög aster, astro- 'csillag' és a phyton, -phyto 'növény' szavak összevonásából és latinosított változatából keletkezett, vagyis a jelentése csillagnövény, utalva ezzel a növény alakjára is.

Élőhelye

Az alig néhány fajból álló nemzetség a közép-amerikai Mexikó keleti

(Coahuila, Guanajuato, Hidalgo, Querétaro, San Luis Potosí, Durangó, Nuevo León, Tamaulipas, Zacatecas) szövetségi államaiból való. Ez alól csupán az Astrophytum asterias a kivétel, amelyik az USA Texas államának Mexikóval határos déli területénél található füves síkságairól származik.

Egy kis astro-történelem

A különleges alakú és díszítettségű Astrophytum nemzetség története igen változatos és érdekes, mely még a 3. évezredre is áthúzódott. A nemzetséget és a nemzetségnevet Dr. Antoine Charles Lemaire (1801-1871) belga fajleíró, kertészeti szakíró alkotta, aki a botanika professzoraként Genfben és Párizsban is tevékenykedett. Lemaire megfigyelte hogy az addig az Echinocactus nemzetségbe sorolt 2 különböző fajú (E. asterias, E. myriostigma), de nagy hasonlóságot mutató kaktuszoknak a testfelületén fehér, apró pikkelyeknek tűnő, hópiheszerű csomók találhatók. E külső jegyek alapján különítette el a gyűjtőnemzetségtől, és alkotta meg az új nemzetséget 1849-ben (első leírás: 1849/CGNS 3.). A 21 évvel ezelőtt ismertté vált Echinocactus ornatum ugyan még kimaradt az új nemzetségből, de 73 év elteltével Britton & Rose 1922-ben ezt pótolta. Tudományos munkásságának elismeréseként a Lemairecereus B.&R. emend. Backbg. kaktusznemzetség az ő nevét viseli.

Curt Backeberg (1894-1966) német kaktuszszakértő az Astrophytum nemzetséget két alnemzetségre osztotta a virágok színe és termésük felnyílása alapján. Ezt a rendszert meghagyva David R. Hunt tovább bővítette az új faj - A. caput-medusae - elhelyezésével, mely a testformában tér el a nemzetség többi fajától.

Felépítése

Az Astrophytum nemzetség fajai egyedülállók (szoliterek), ritkán vagy egyáltalán nem sarjadnak, legfeljebb, ha megsérülnek. Alakjuk különleges, ezért kapták a találó tudományos és magyar csillagkaktusz (csillagnövény) elnevezést, noha mindegyik fajnak van még külön-külön magyar neve is (dinnye-, kecskeszarv-, medúzafej-, fehér csillag-, papsapka-, püspöksüveg-, díszeskaktusz). A különböző nevek is érzékeltetik rendkívüli formagazdagságukat, mely a dinnyeszerű, sima, kis félgömb vagy gömb alakú növénytől a sarkos, három- és többszögletű és a karcsú, hengeres, bordanélküli - szárszerűen szemölcsös - testen át a magas, erőteljes bordás oszlopformáig terjed.

Változatos alakjuk ellenére mégis elég jellegzetesek, könnyen megkülönböztethetők más nemzetségektől, sőt egymástól, még virág nélkül is.

Az egyes fajok alapján jellemző méretük eléggé eltérő, a 4-30 cm átmérőtől az 1-1,5 m magasságig növekedhetnek. Curt Backeberg, Hans W. Fittkau és David Hunt ("The New Cactus Lexicon") szerint az Astrophytum ornatum (DC.) B.&R. vadon élő idős példányai állítólag elérhetik a 3 m magasságot is.

Testfelületüket gyéren vagy sűrűn fedett, apró fehéres pikkelyek borítják, de az is előfordul ritkán, hogy teljesen csupaszok (pl. a nudum varriánsok). A fehér bőrszöveti képletek - a pikkelyszőrök - egészen finom szerkezetűek, szabálytalan alakúak, leginkább pontszerűek. Testszínük zöld, esetleg sötétzöld vagy szürkészöld, ritkán kék, sőt a bíbor is előfordul.

A bordák száma is igen változatos, kettőtől egészen tízig osztódhat.

Az areolák gyapjasak, nagyok, néha egymáshoz közeliek, de nem érnek össze (legfeljebb igen ritkán), összhatásban különleges esztétikai látványt nyújtanak.

Vannak erőteljes tövisű (A. ornatum), lágy tövises (A. capricorne) - ezek tövisezettsége rendkívül nagy díszértékű - vagy kezdetleges tövisű (A. caput-medusae) és tövis nélküli fajok is (A. asterias, A. coahuilense, A. myriostigma).

A meglehetősen nagy virágok a csúcsközeli fiatal areolákból képződnek, rövid csövűek, tölcsér vagy trombita alakúak, fajonkénti színük egynemű sárga, vagy sárga vörös (narancsos) torokkal.

A termés gömbszerű, maradó pikkelyekkel, gyapjas, belül majdnem száraz. A magok sisak (körte, csésze, csizma) alakúak, kb. 3x2 mm nagyságúak, sötétbarnák, fényesek. A maghéj (testa) kiterjed és felgyűrődik (ráncosodik) a besüllyedt köldök (hilum) körül.

Virága

Nemcsak könnyen tartható, de jól virágzó kaktuszok is. A teljes Astrophytum nemzetségre vonatkozik, hogy a virágok csak nappal, hosszantartó, meleg napsütésben nyílnak. 6-8 cm átmérőjű, a csúcsrészen fejlődő virágai sárgák; egyes fajok virágának torokrésze piros. Virágai több napon keresztül, akad amelyik egy hétig is, a déli órákban nyílnak. A fejlett növényeken egyszerre több virág is nyílhat és a tenyészidő alatt többször is virágoznak. Illatuk nincs, nem önbeporzók és kellő fény hiányában még napnyugta előtt összecsukódnak.

A virágzásra vonatkozób általános jellemzők alól kivételt képez a legújabban családtag, az A. caput-medusae, amelynek éjjel nyíló virágai áthatóan kellemes illatúak.

Ma már számos hibrid is létezik, amelyeknek leírhatatlanul sokféle színű a virága: halvány rózsaszíntől a mély vörösik.

Tartása

Saját gyökerén (oltás nélkül) is jól fejlődik. Az egyetlen kivétel az Astrophytum asterias: ez a leglassabban fejlődő, legkényesebb, a tartási hibákat legkevésbé toleráló faj.

A vizet jól áteresztő talajt kedveli, kevés mészkőőrleményt is keverhetünk hozzá. Fényigényes, ezért lakásban csak napfényes helyen tartható, lehetőleg délre néző ablakban, erkélyen. Fényhiányában megnyúlik, elveszíti jellegzetes alakját.

Tavasztól őszig a szabadban is nevelhető. A teleltetés után egy-két hétig árnyékolással kell a napfényhez szoktatni, különben megéghet. A szoktatás után bőséggel virágozva hálálja meg a napfényt.

Ha azt akarjuk, hogy jól fejlődjön és virágozzon, nyáron rendszeresen öntözni kell, de fontos, hogy két locsolás között hagyjuk kiszáradni a talajt. Az öntözését ősztől ritkítani kell, majd a pihenési időszakban (késő ősztől tavaszig) teljesen abba kell hagyni. Télen akár egy csepp víztől is megrothadhat, elpusztulhat. Teleltetni 6-10°C-on célszerű, de rövid ideig egy-két fok mínuszt is elvisel.

Szaporítása

Az astrophytum szaporítása magvetésről történik, mivel nem, vagy csak nagyon ritkán sarjadnak - kivétel ez alól néhány hibrid faj. A magok elég nagyok és jó arányban kelnek ki.

Kártevői

A kaktuszok általános kártevői veszélyeztetik az astrophytumokat is. A kaktuszok állati kártevői többen vannak, de a gombák veszélyesebbek. Állati kártevők között találjuk a takácsatkákat, pajzstetűt, gyapjastetűt, stb. A gombakártevők a fitoftórák, a fuzárium és a botritisz.

Fajtái

A nemzetséget a jelenlegi rendszertani, azaz a Hunt-féle besorolásban hat faj képviseli.

Az alábbiakban felsorolom a hat fajt és azon varriánsait, amelyeket megtaláltam:

1. A. asterias (Zucc) Lem 1845. 

A. asterias

A. asterias "5 ribs"

A. asterias "albino".

A. asterias "nudum"

A. asterias "prolifera"

A. asterias "star shape"

A. asterias "variegata"

A. asterias cv. AKABANA (Red flowers)

A. asterias cv. FUKURYU

A. asterias cv. HAKUUN

A. asterias cv. HAKUUN forma prolifera

A. asterias cv. HANAZONO

A. asterias cv. KIKKO "nudum"

A. asterias cv. KIKKO "nudum albinum"

A. asterias cv. LINE AREOLES

A. asterias cv. OOIBO KABUTO

A. asterias cv. OOIBO RURI (nudum) KABUTO.

A. asterias cv. SUPERKABUTO

A. asterias cv. SUPERKABUTO "5 ribs"

A. asterias cv. SUPERKABUTO "cristata"

A. asterias cv. SUPERKABUTO "Snow type"

A. asterias cv. SUPERKABUTO "Star type"

A. asterias cv. SUPERKABUTO "zebra type" (V-Type or Tiger)

2. A. capricorne (Dietr) B&R 1851. 

A. capricorne

A. capricorne "crassispinoides"

A. capricorne var. crassispinum

A. capricorne var. minor (minus)

A. capricorne var. niveum

A. capricorne var. senile

A. senile "rosa"

A. capricorne var. aureum

3. A. caput-medusae (Vlzco+Nvrz) Hunt 2002.

4. A. coahuilense (Moel) Kays 1927.

Astrophytum coahuilense

Astrophytum coahuilense "KIKKO"

Astrophytum cohauilense "LITTLE FLOWERS"

5. A. myriostigma Lem 1839.

A. myriostigma

A. myriostigma bicostatum

A. myriostigma columnare

A. myriostigma cv. FUKURYU (type A)

A. myriostigma cv. FUKURYU (type B)

A. myriostigma cv. FUKURYU (type B) nudum variegata.

A. myriostigma cv. HAKUUN

A. myriostigma cv. HAKUUN nudum

A. myriostigma cv. HAKUUN nudum forma cristata

A. myriostigma cv. HAKUUN tricostatum

A. myriostigma cv. HUBOKI

A. myriostigma cv. HUBUKI

A. myriostigma cv. KIKKO

A. myriostigma cv. KIKKO nudum

A. myriostigma cv. LAIMAKE

A. myriostigma cv. LOTUSLAND

A. myriostigma maculatus forma cristata

A. myriostigma multicostatum

A. myriostigma nudum

A. myriostigma nudum forma cristata

A. myriostigma nudum forma variegata

A. myriostigma nudum cv MAIDEN BLUSH

A. myriostigma cv. ONZUKA

A. myriostigma cv. ONZUKA ball type

A. myriostigma cv. ONZUKA columnare

A. myriostigma cv. ONZUKA cristata

A. myriostigma cv. ONZUKA + HAKUUN

A. myriostigma cv. ONZUKA + KIKKO

A. myriostigma cv. ONZUKA quadricostatum

A. myriostigma cv. ONZUKA tricostatum

A. myriostigma cv. ONZUKA tricostatum + FUKURYU (type A)

A. myriostigma cv. ONZUKA white form

A. myriostigma quadricostatum

A. myriostigma quadricostatum nudum

A. myriostigma v. strongylogonum

A. myriostigma v. strongylogonum cv. COSTA

A. myriostigma tricostatum

A. myriostigma tricostatum FUKURYU (type A)

A. myriostigma tricostatum nudum 

A. myriostigma variegatum

6. A. ornatum (DC) Weber ex B&R 1828. 

Astrophytum ornatum

Astrophytum ornatum forma Meztitlan

Astrophytum ornatum var mirbelii

Astrophytum ornatum var. virens

Astrophytum ornatum forma cristata