Sziklakert számomra az, amelyben télálló kaktuszok és pozsgások vannak, emiatt a máshol oly hasznos geotextilia itt szóba sem jöhet, mivel ez az anyag megnehezíti a talaj felső rétegének a kiszárazását. Ami segíthet némileg, ha a növények beültetése után kaviccsal borítjuk a talajt. Azonban ez nem akadályozza meg a gyomokat, hogy felüssék a fejüket.

Használhatunk gyomírtót is, de csak nagyon óvatosan és csak ott, ahol nincs más növény, hiszen a szer a dísznövényeinket is károsíthatja. Ugyan elméletileg az Opuntiák ellenálló képességére még a gyomírtók sem hatnak. Kipróbáltam már én is olyan Opuntiákon, amelyek pluszban voltak, s valóban túlélték a szer hatását, azonban a sziklakertemben lévő Opuntiakon nyugodt szívvel nem tudnám használni.

Marad így a kézi gyomírtás, ami nem egyszerű a szúrós növényeink között. Mindenképp szerezzünk be erre alkalmas felszerelést. Legjobb egy hosszú nyéllel rendelkező csipes (akár orvosi szakboltokban is megvásárolhatjuk ezeket).

Ha megvan minden eszközünk jöhet a munka maga. Ajánlott gyakran átnézni a sziklakertünket, mivel a nem kívánt növények nagyon hamar megjelennek. Már a tavasz első fuvallata hozhat gyommagokat, amelyek aztán gyorsan kikelnek és elszaporodnak. Ha nem kezdünk neki időben, azon kaphatjuk magunkat, hogy beborították a sziklakertünket. Hetente nézzük át, s gyomtalanítsunk! A növényeket célszerű mielőbb eltávolítani, még a megerősödésük előtt, s mindenképp gyökerükkel együtt, mert különben újra kinőnek.

Természetesen szinte minden gaz fellelhető a sziklakertben, azonban van néhány, amely különösen jól érzi magát ezen a helyen és szinte kiírthatatlan.

Szürke madársóska (Oxalis corniculata)

A szürke madársóska (Oxalis corniculata) a madársóskafélék családjába tartozó, az egész világon elterjedt gyomnövény. A leggyakoribb, szürke madársóskának létezik egy ugyancsak gyakori, piros levelű változata is. Ez a piros levelű változat inkább gyakoribb a sziklakertben. Levele formája és aranyos sárga virága miatt, a kezdetekben még nem írtottam túlságosan intenzíven, emiatt igencsak elszaporodott mire rájöttem, hogy ez egy nagyon aljas egy gyom!

Eredetileg feltehetően a Földközi-tenger mentén volt őshonos, de mára az egész világon elterjedt. Melegebb éghajlat alatt évelő, hűvösebb körülmények között (mint Magyarországon) egynyári növény.

Kertekben, parkokban, járdaszéleken, üvegházakban gyakori . Fénykedvelő, de tűri az árnyékt is.

A szürke madársóska maximum 20 cm magas, földön elterülő, lágyszárú. Szára 10-40 cm-es, a földön kúszik és a csomóknál legyökerezik. Csak a virágzó hajtás egyenesedik fel. Termése toktermés.

Főleg magokkal, kisebb mértékben vegetatívan terjed. Felnyíló tokterméseik több méterre is elszórják a magokat, amelyek legjobban 15-26 °C-on csíráznak. A virágok áprilisban jelennek meg rajta, de folyamatosan virágzik, egészen szeptember végéig-október elejéig. Önmegporzó vagy rovarok porozzák be.

Sziklakertekben gyakran fellelhető és szinte kiírthatatlan. Folyamatosan figyelnünk kell rá, s soha ne hagyjuk elvirágozni, mert akkor a beérő tokok szétpattannak, s a magok sokkal nagyobb területet fertőznek meg. A legjobb, ha sikerül gyökerestől kihúzni. Ha hagyjuk, hogy virágozzon, akkor a pattogó magjaival frászba kergethet, mivel alkalmazkodó képességével mindenhova befurakodik, még a járólapok közé is, és az egész kertet képes egy szezon alatt megfertőzni. Legyünk nagyon figyelmesek, s ha nincs is időnk teljesen nekiállni gyomtalanítani, legalább a sárga virágokat hozó szárait csípjük le, ezzel is időt nyerünk. Kézi módszerrel soha nem lehet kiirtani, mindig marad legalább egy, amelyiknek sikerült elvirágoznia és magot hoznie. Ahol csak lehet gyomírtózzuk!

Pongyola pitypang (Taraxacum officinalis)

A pongyola pitypangot vagy gyermekláncfüvet mindenki ismeri. Alacsony növésű, 15-20 cm magasra nő. Felálló szára hengeres, belül üreges, megtörve fehér tejnedvet ereszt, ami azután megbarnul. Levelei tőlevélrózsát alkotnak, szárnyasan hasogatottak. A virágokat számtalan sárga, csöves virág alkotja, maga a virágzat magányosan nyílik a szár végén ( előfordulhat olyan is, hogy a fejlődés során egy vagy több virág összenő egy közös száron). Termése jellegzetes gömb alakú, sok szőrbóbitás kaszat alkotja, melyek éretten a legkisebb érintésre vagy szélfuvallatra is szétrebbenek. Április-május környékén virágzik, Hazánkban mindenfelé tömeges, néha egész réteket borít aranyló sárgába. Kertekben, gyepen agresszív, gyorsan terjedő gyomnövény.

Ahogy mindenhol, úgy a sziklakertben is könnyen gyökeret ereszt. Főleg akkor jelent problémát, ha befurakodik egy-egy nagyobb méretű tövissel rendelkező Opuntia közé, s olyan helyen nő ki, ahová szabad kézzel nem tudunk benyúlni. Csak akkor szabadulhatunk meg tőle, ha gyökerestől tépjük ki. Azonban ez nem egyszerű feladat, mivel húsos, nagy karógyökere akár a 20 cm-t is elérheti, nehezen távolítható el a földből, s ha egy darabja is bennmarad, a következő évben erről újból kihajt, s előfordulhat, hogy még több egyed lesz belőle.

Madárkeserűfű (Polygonum aviculare)

A madárkeserűfű (Polygonum aviculare) a keserűfűfélék(Polygonaceae) családjába tartozó kozmopolita faj, az egész Földön elterjedt gyakori egyéves gyomnövény. Közép-Európában mindenütt megtalálható az alföldektől a hegyvidékig, főleg ember által lakott és művelt helyeken. A termőföldeken szinte minden haszonnövény ültetvényében megtalálható a talajszinten. Általánosan előfordul szántóföldeken, parlagos, taposott területeken, kis kertekben, pázsiton, utak mentén.

Orsó alakú gyökere mélyen hatol a talajba. Szárai rendszerint elfekvők, csomósak, hosszuk elérheti a 60 cm-t is. A felső levelek hónaljában ritkán magányosan, gyakrabban kettesével-ötösével ülnek a 2-3 mm hosszú, zöldesfehér, rózsaszín vagy pirosas virágai, melyek a nyár elejétől az ősz végéig folyamatosan nyílnak. Termése 2-3 mm hosszú, 3 termőlevélből kialakuló háromélű, fénylő fekete apró makktermés, melyet az érés folyamán a lepellevelek teljesen betakarnak.

A sziklakertben elsősorban a meleg beáltával jelenik meg. Tipikusan aszályjelző gyom. Ha nem voltunk elég figyelmesek, akkor nagyon könnyen tömegesen elterjed, s szinte lehetetlen úrrá lenni rajta. Igyekezzünk minél gyakrabban átnézni a sziklakertünket, s ha egyet is találunk mindenképp szedjük ki, még mielőtt kifejlődik, s elkezd virágozni. Magjait könnyen viszi a szél, s olyan helyeken is megjelenhet, ahol nem is gondolnánk. Magok élettartama a talajban több mint 50 év!

Kövér porcsin (Portulaca Oleracea)

Ázsiában őshonos, de Európa, Afrika és Amerika mérsékelten meleg területein is előfordul.

Csupasz, 30 cm magas, egynyári növény, húsos, kúszó szárral. Pozsgás, fényes levelei sötétzöld színűek, tojásdad alakúak. Virágainak 5-6 szirma van, s július, augusztusban virágzik. Toktermése van, s amit hozzáérünk szétpattan, s apró, fekete magjai szétszóródnak.

Ehető! Kellemesen savanykás íze miatt főzve fogyasztják. A kövér porcsin az Omega-3 zsírsavakban leggazdagabb növény. E zsírsavak egyébként még a halolajban fordulnak elő. Innen származik gyulladásgátló és véralvadást gátló (vérkeringést serkentő, érelmeszesedés kialakulásának veszélyét mérséklő) tulajdonsága. Magas C- és E-vitamin, valamint béta-karotin és glutationtartalmának köszönhetően antioxidáns és immunerősítő hatást fejt ki. A vér koleszterin- és cukorszintjére kifejtett hatásával védi az artériákat. Ásványi sókat is tartalmaz: kalciumot, káliumot, magnéziumot, foszfort. Mézgája lágyító hatású, frissítő, sebgyógyító, víz- és féreghajtó. Elrágva erősíti a foggyökereket és megszünteti a fogínyvérzést.

A kövér porcsin legjobban a napos, száraz helyen érzi magát, vagyis egy sziklakert pont ideális hely számára. Bármilyen talajon jól érzi magát. Erős, gazdagon elágazó, mélyre hatoló karógyökere, vizet raktározó pozsgás szára és sötétzöld, kerekded, átellenben elhelyezkedő levelei, valamint a CAM-típusú fotoszintézise szárazságtűrővé teszi.

A legjobb még virágzás előtt, még kezdeti kifejlődési stádiumban megszabadulni tőle. Ahogy a többi gyom esetében, itt is a legjobb gyökeresen kiszedni, ellenkező esetben újra kifejlődik.

Muhar (Setaria)

A muharfélék Dél-Eurázsiából származnak, jelenleg szinte valamennyi kontinensen előfordulnak.

Ezek egynyári gyomnövények (formagazdag) - erős bokrosodásúak, hatalmas magmennyiség érlelők. Éppen ezért tudnak évről-évre újra felbukkanni a semmiből a szél segítségével. Az érett magvak csírázóképességével 3-7 évig számolhatunk, ami biztosítja számunkra a megjelenést mihelyt egy kis életteret kapnak. Mivel egynyári növény, ezért rendszerint július környékén szokott megjelenni és augusztusban a leglátványosabb a térhódítása.

Szárazságtűrők, ezért a nagy kánikula beállta sem írtja ki a sziklakertből. Csak akkor lehetünk urrá rajtuk, ha gyökeresen kiszedjük, még mielőtt magokat hoz. Mivel magjait a szél viszi szét, ezért felbukkanására még emellett is számíthatunk, azonban nem jelent akkora gondot, mint a madársóska vagy keserűfű, csupán csak arra kell odafigyelni, hogy ne hozzon magokat.

Tarack

Végül pedig egy olyan gyomnövényt hagytam, amely ugyancsak elég invazív, viszont ha időben reagálunk, urrá tudunk lenni rajta, s kiírthatjuk, vagy legalábbis jelentősen visszaszoríthatjuk a sziklakertünkből. A kertszeretők legnagyobb ellensége, a kertek egyik legnagyobb gyilkosaként tartják számon, a rengeteg bosszúságot okozó tarackot.

A tarack, vagy más néven a tarackbúza az egyszikűek osztályának a perjevirágúak rendjébe, ezen belül is a perjefélék családjába tartozó faj. Megtalálható Európa és Ázsia mérsékelt éghajlatú részein, Izlandtól a Koreai-félszigetig, továbbá Északnyugat-Afrikában és az indiai szubkontinensen honos gyom.

A tarack évelő szálfű, töve messze kúszó tarackokkal terjed, magas növésű, részben nem virágzó hajtásaival nagy csoportokat képez (egy tőnek 10 és 200 közé eső hajtása van). Tudnunk kell, hogy minél idősebb a tarack, hajtásai annál sűrűbbek. Levelei és szára tompa zöld színű, néha kékesszürke deres bevonattal. Kalásza 8-12 centiméter hosszú, felálló vagy elhajól, ritkán bókoló.

A legnagyobb baj az a tarackkal, hogy nagyon jól alkalmazkodik, szárazságtűrő, strapabíró, a talajon sarjcsomókat képez, elfekszik, eltakarja a fényt az alatta élők elől, az egész környezetét behálózza klónjaival, és nagyon terjed. Érdekesség, hogy egyetlen anyanövény elegendő ahhoz, hogy több ezer klón keletkezzen, több tízméteres szár-, és gyökérrendszert növesztve.

Semmiképp ne kapáljuk vagy ásóval daraboljuk, ugyanis ebben az esetben a növény fejlődése még jobban megindul, ekkor még több lehetősége van újra hajtani. A gyomírtás sem hatásos, hiszen ezek a szerek csak a levélre hatnak, a gyökereket nem bántják, vagyis a túlélése ebben az esetben is biztosított.

A sziklakertekben, mivel a talaj laza szerkezetű, könnyebb dolgunk van. Egy kiadós eső után gyomláljuk ki, vagyis húzzuk ki gyökerestől a tarackot vigyázva, hogy ne szakadjon bele, mivel akkor újra kihajt. Ezt addig ismételjük, ameddig végleg eltűnik.