Váratlanul csapott le a vihar 2015 május végén, nem sikerült felkészülnöm és védelemmel ellátnom a szabadban növekvő kaktuszaimat, csak az ablakból tétlenül nézhettem, ahogy egyik jég a másik után csapódik bele a védtelen kaktuszokba.

Számos kaktuszom megsínylette akkor az isteni csapást. Több mint harminc kaktusz - többségében mammillária - károsodott kisebb nagyobb mértékben. Ezen sérülések miatt talán csak egy pusztult el, a többség kiheverte maradandó és látható hegek nélkül az égi támadást. Azonban van néhány kaktusz, amelyiknél a mai napig látszanak a hegek.

Csodálattal adózom néhány kaktuszomnak, amelyik a jelentős sérülés ellenére is megmaradt, sőt azóta is növekedett, igaz ugyan, hogy deformálódva. Két év elteltével elmondhatom, hogy túlélték a csapást, s ha el is pusztulnának, az már nem a jégeső következményének lenne betudható. Egy Mammillaria halbengeri-t a törzsén talált el egy jég. Mai napig óriási lyuk tátong a helyén, azonban ezek ellenére a kaktusz jól van és fejlődik.

Sokkal szerencsétlenebbül járt egy Mammillaria haageana, ugyanis több helyen is megsérült, a csúcstájéka közelében, valamint a törzsén is kapott egy-egy ütést. Nem gondoltam volna róla, hogy egyáltalán túléli a jelentős sebesülést. Túlélni túlélte, azonban nagymértékben eltorzult,  deformálódott. Az eredeti csúcsa szinte teljesen eltűnt, a növény pedig teljesen meghajolt, mintha ketté tört volna. Azonban annyira élni akart, hogy létre hozott egy másik csúcsrészt, ami lényegében a növény meghajolt, alsó részére került. Ezen túl még tovább mutálódott, dichotómia alakult ki, azaz többcsúcsú lett. Tavaly nem virágzott, idén azonban már annyira helyre jött a növény, hogy megjelentek rajta a bimbók, aztán pedig a virág.