A fagytűrés annyit mond számunkra, hogy mi az a minimális hőmérsékleti tartomány, amit adott ideig el tud viselni egy élőlény maradandó károsodás nélkül (száraz körülmények között, légmozgás nélkül stb.). Helyesebb inkább azt mondani, hogy a fagytűrés olyan adatpárokat jelen, ahol az egyik tag egy 0°C alatti hőmérsékleti érték, a másik pedig az az idő, ami a fentebbiek szerint az élőlény minden baj nélkül elvisel ebben a közegben. Ebből látszik, hogy elvben nem lehet megadni egy konkrét számot a fagytűrésre, bár egy tapasztalati érték megadható mégis, mivel egy bizonyos hőmérséklet alatt a károsodás nélkül eltölthető idő exponenciálisan csökken. Ez a csökkenés annál meredekebb valószínűleg, minél kevésbé érzékeny az alacsony hőmérsékletekre az adott élőlény.

A télállóság komplexebb fogalom. Lényegében földrajzi helyzettől függően változik, hiszen mást jelent a tél Vlagyivosztokban és Rómában (arról nem is szólva, hogy nincs két egyforma tél...). A télállóság fogalmában benne van a szél (ami nagy mértékben tudja csökkenteni a relatív hőérzetet), a csapadék minősége, a hóval borítottság ideje, ónos esők megléte (azok hipoxiát okozó hatása miatt), a levegő páratartalma (ha száraz, a párolgás miatt, ha nedves, a gombák szaporodása jelenthet veszélyt). A hőmérséklet napszaki ingadozása és a globális sugárzás is fontos tényezők. A talaj átfagyottsága, egyáltalán a tél hossza és átlaghőmérséklete, minimum és maximum értékei stb. Ezen tényezők felsorolásával lényegében megtettük az alkalmazkodást kívánó paraméterek listázását is.

Korlátozott azon kaktuszok száma, amelyet télállónak nevezhetünk a hazai éghajlaton. Csakis olyan kaktuszok maradnak meg, amelyeknek származási helyén is hasonló körülmények uralkodnak. Ezek többsége pedig az Opuntiak családjából kerül ki. Van még néhány Echinocereus, Escobaria is, amely minden takarás nélkül átvészeli a téli hideget. Azonban ha kicsit is féltjük növényünket nem árt télre némi végelemmel ellátni, hogy biztosabbak legyünk, hogy átvészeli  a téli megpróbáltatást.

Ahogy a régi kaktuszos mondás is tartja: nem a fagytól félünk, hanem az olvadástól...

Saját tapasztalat

Több éve rendelkezem szabadban tartott kaktuszokkal, azaz télállókkal. A sziklakertemben többnyire Opuntiak és Clyndropuntiak vannak, de néhány Echinocereus, Escobaria is kint telel. A Gymnocalycium bruchiit is kint merem már hagyni, bár első évben csupán egy kis hajtással próbálkoztam, s mivel az simán átvészelte a téli megpróbáltatásokat, a két telepből az egyiket kint hagyom. Az Opuntiakat természetesen nem tudom védelemmel ellátni, mivel akkorára nőttek, hogy erre nincs lehetőségem, viszont az Echinocereusokat, Escobariakat és a télálló Agavékat is mindig ellátom csapadékvédelemmel, azaz takarom őket, ezzel is több esélyt adva a túlélésre. A Clyndropuntiak kleiniaevel volt egy rossz tapasztalatom, vagyik a régi növényem a második telét nem bírta ki és elpusztult. Újra vásároltam. Gyönyörűen elágaztak, emiatt viszont nem tudtam védelemmel ellátni, s már nem mertem kint telelteni, így első két évben ősszel kiástam és tavasszal kiültettem. Pincében teleltettem. Harmadik évben viszont már annyira megnőtt, hogy egyszerűen lehetetlen volt kiásni és bevinni, ezért kint hagytam. Mivel nem volt nagyon kemény tél, gond nélkül átvészlte, s nyáron már virágzott is.