Elsősorban az amerikai keleti part erdős és a nagy préri északi részének kaktuszai azok, amelyek a célnak megfelelnek. A legesélyesebbek: az O. compressa, O. humifusa, O. polyacantha, O. fragilis fajok.

Természetesen a déli kitettségű, esetleg a házfalhoz közel fekvő területek a legmegfelelőbbek. Bármely fal déli oldala, amit egész évben napfény ér, ideális hely. De a legellenállóbb fajok egészen nyitott térségeken is megélnek.

Tanácsolható, hogy ha lehet, képezzünk ki nekik egy enyhe lejtésű, kelet-nyugati csapású kis dombot. Érdemes a kaktuszkertet kiemelni a környezetéből a talajnedvesség csökkentése céljából, másrészt a talajmenti fagyok ellen is szolgál némi védelmül; a kaktuszokat, ha dombon fekszik a házunk, érdemes a magasabb, de szélnek kevésbé kitett (tehát nem a gerincen lévő) területre ültetni.

Fa vagy bokor alá ne ültessük őket, mert egyrészt azok árnyékolnak, másrészt az ősszel lehulló, majd az őszi esőktől nedves és rothadó levelek alatt a kaktuszok megbetegedhetnek.

A klímaváltozás miatt változik az időjárás, enyhébbek a telek, így a télálló kaktuszoknak is nagyobb az esélyük a hideg időszak túlélésére. Többször is felütötte a fejét az a hír, hogy helyi erdőkben télálló kaktuszokat találtak, s ezek vadon is túlélnek és egyre inkább elterjednek, s kiszorítják majd a helyi fajtájú nöényeket. Nos, kaktuszgyűjtőként csak pislogok és csóválom erre a "fakenews-ra" a fejem. Évek óta foglalkozom télálló kaktuszokkal, s komoly erőfeszítéseket kell olykor tennem, hogy éltbe tartsam őket. Vannak ellenállóbbak, és érzékenyebb fajták. Az tény, hogy az Opuntiak esetében soha nem az alacsony hőmérséklet jelentette a gondot, hanem a inkább a gombásodás. Egy-egy esősebb és hűvösebb periódus után, nekem mindig permeteznem kell a gombabetegségek ellen, hogy biztos megmaradhassanak. Szóval, a jelenelegi időjárás mellett ebben a térségben még biztos nem fenyegeti a helyi növényeket az, hogy a télálló kaktuszok kiszorítják őket.