Dörgéssel és villámokkal érkezett meg a vihar, és egy nagy zuhéval köszöntött be. Már épp elállt az eső, s azt gondoltam, hogy ennyivel meg is úsztuk, de ez csupán egy lélegzetvételnyi erőgyűjtés volt részéről, az igazi veszedelem csak ez után kezdődött, s csak ekkor zendített rá úgy istenigazából. Szélvihar következett, csapkodta a fákat és bokrokat, tépte az ágakat. Aztán megjött az, amitől minden kerttulajdonos retteg: diónyi jég bombázta a földet. Félelmetes volt, még így az ablakból is nézni. Egyben elkeserítő is, hiszen tehetetlenül néztem, amit a szabadon tartott kaktuszaimat megpocsékolja. Elsősorban a mammillariák csoportjában tett nagyobb kárt, de néhány thelocactus, escobaria és turbinicarpus is kapott.
Eső után igyekeztem összeszedni és védetebb helyre tenni azokat a növényeket, amelyben nagyobb kár keletkezett, hogy ne érje őket az eső, s beszáradjank a sebeik. Talán így még megmenthetők.
Az már kisebb kárnak számított, hogy számos névtáblát tört ripityára a lezúdoló jég. Nagyon sok cserép is megrongálódott a jégviharban.
Play
Stop
