Egyesületi tagok kis csapatához csapódva, az a megtiszteltetés ért, hogy ellátogathattam Szatmár egyik jelentős kaktuszgyűjtőjéhez, a nyolcvanéven túl lévő Puscas Jánoshoz. János bácsi nagy szívéllyel fogadta a kis küldöttséget, régi és új tagokat ugyanazzal a szeretettel terelte be házának udvarára, ahol igazi kaktuszgyűjtő paradicsom tárult elénk. Több száz kaktusz különböző fajtái, ősrégi aloek, grusonii, méter magas cereusok. Gyönyörűen, labirintus szerűen elrendezett kert, ahol nem volt egy négyzetméter sem, hogy ne álltunk volna meg, s csodáltuk volna a több évtizedes tövises vagy pozsgás csodákat.

Az egyesület vezetősége is jelen volt, s ezúttal nemcsak látogatóba jöttek, hanem megtisztelő feladatuk is volt. Lőrincz István elnök érdemoklevelet nyújtott át János bácsinak, aki meghatódott a megtisztlő figyelmesség láttán, s nem is maradt szem szárazon.

János bácsi nemcsak kaktuszgyűjteményét mutogatta előszeretettel, hanem bepillantást engedett gyűjtő szenvedélyének fellegvárába is, ahol különleges pipa-, kiskanál-, tányérkiállítás exkluzív csodálói lehettünk.

A jó hangulatú beszélgetés során elengedhetetlenül előkerültek az emlékek mélyéről a régvolt kiállítások vicces mozzanatai. Meg azon is el elmélkedtünk, hogy milyen gyorsan eltelt az idő, s a hajdan aprócska gyerekekből mára már meglett férfiak lett, aki ha szükséges segítenek a pakolásban. Aztán előkerült egy album, tele régi fotókkal hajdani kiállításokról, különböző eseményekről. Mondanom sem kell, voltak nagy rácsodálkozások.

Puscas Jani bácsiról megtudtuk, hogy díszmadarakkal is foglalkozott, még versenyekre is járt velük. Kora ellenére ma is nagyon aktív és a technikát sem veti meg. Utóbbi onnan is kiderült, hogy beszélgetés közben felhozta, hogy a minap a kaktuszgondozásról keresgélt a neten, s megörült, hogy az Aztékium Egyesület honlapján milyen sok hasznos dolgot fedezett fel ezzel kapcsolatban.

A kellemes beszélgetést megzavarta egy gyorsan feljövő vihar, s beterelte a látogatókat a gyönyörű udvarról.