A repülőtérről a szálloda felé haladva máris szembetűntek a mérhetetlen mennyiségű Opuntia bokrok. Elhagyatott telkeken, út mentén, virágágyásokban, szinte mindenhol az ég felé tartotta írópapír nagyságú szártagjait a medvetalp kaktusz. Nem tartozik ugyan a kedvenc kaktuszaim közé, de azért mindenképp jóleső érzés volt látni.

A szállodánk közelében lévő kereszteződés volt az egyik kedvencem, hiszen ebbe a virágszigetbe szinte mindent bezsúfoltak, ami szabadon nő Máltán. Nemcsak óriás Opuntia bokrok díszítették, hanem Yukka, Agave, Semperveri - ami nem volt túl jó bőrben -, Porcsincserje-fa. Volt mint csodáljak. Az Opuntiak is szinte mindenhol virágoztak. Arányosan a kaktusz méretéhez, a virága is tenyérnyi méretekben bontogatta sárga szirmait.

Mdina felé haladva, a busz ablakából Opuntiából ültetett kerítést pillantottam meg. Óriási területen, több méteren kanyargott a medvekaktusz kerítés, behálózva az egész területet. Hihetetlen volt. Legalább két méter magas és áthatolhatatlan sűrű. Szinte félelmetes.

Az óriási Opuntia bokrok mellett Yukkák és Agávék mindenhol fellelhetők. Ugyancsak szabadon nőnek. A kristályvirág és egyéb pozsgások pedig szintén gazként nőnek. Minden kis rést kihasználnak, s olyat is láttam, hogy közvetlenül a meszes sziklafal egy kis repedéséből nőtt ki egy pozsgásféle.

Az Opuntian kívül másfajta kaktusszal a szabadban viszont nem találkoztam, csak ugyanúgy mint itt, cserepekben nevelve. A szállodánk ebédlő teraszán is volt egy kis virágsziget, amibe ugyancsak kerültek kaktuszok. Egy óriási cereus, ami legalább két és félméter magasra nőtt, mellette pedig egy kisebb fajtársa. A büfé rész dekorációi között is mindig fellelhettem, kis üvegterráriumban kaktuszokat.

Nem is csoda, hogy itt ennyire jól érzi magát, hiszen az éghajlat Máltán ideális a kaktuszok számára. Enyhe a tél, esős, 15 foknál alig van hidegebb. Nyárra fokozatosan csökken a csapadék. Július, augusztusban pedig egyáltalán nem esik - két hónap felhőtlen napsütés.