Ezen a hétvégén pont Budapestre utaztunk a családdal. Még előtte nézegetve a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének honlapját, észrevettem, hogy pont azon a szombaton tart nyílt napot Füleki József, a szervezet elnöke, akinek egyedülálló mammillaria-gyűjteménye van vecsési házában, ami ráadásul közel volt a szállásunkhoz. Gondoltam összekötöm a kellemest a még kellemesebbel, elszaladunk megnézni a kaktuszokat.

Nem csalódtam. Gyönyörű látvány fogadott, hiszen jó részük pont ebben az időszakban virágozott. Szerencsére remek volt az idő is. Különleges fajtákat, specifikumokat láthattam, olyanokkat, amelyekkel máshol nem találkozhatok. Végre láthattam is az automatizált ablakokkal rendelkező üvegházat is, amelyről korábban már hallottam. Füleki Józsinak pedig mindenhez volt hozzéfűzni valója, rendkívüli tudását szívesen meg is osztotta bárkivel. Mindengyik mammilláriájáról tudta honnan származik, mikor virágzik.

S ahogy gondoltam: mammillariákon kívül csak egy-két más fajhoz tartozó kaktuszt találhattunk az üvegházban. Ezek közé tartozott egy cereus és egy Echinocactus grusonii. Utóbbiról kiderült, hogy több mint hatvan éves és már virágzott is. A magokból pedig szépen kikelt egyedek is sorakoztak az egyik tálcában. A cereus pedig hetvenes évekbeli magvetésből származik, vagyis az sem mai csirke...

Érdeklődtem, hogy számszerűen milyen nagy a gyűjtemény. Erre pontosan nem tudott Füleki Józsi válaszolni, de megítélésem szerint közel kétezer mammillária biztos van az üvegházban.

A vendégek jöttek mentek, így mi sem tartottuk fel sokáig a házigazdát, hogy legyen ideje másokkal is foglalkozni. .

Azt mondanom sem kell, hogy nem távoztam üres kézzel. Egy longifloraval, viperinaval, lasiacanthaval, sartoriival és tesopacensis rubrafloraval lett gazdagabb a saját gyűjteményem.