A kiállítás során több szabadban tartható kaktuszfajtát is kínálgattak. Először még gondolkodtam, hogy érdemes-e megvenni, hiszen annak idején, kezdő szabadtéri kaktusztartóként számomra kétséges volt, hogy át tudja egy kaktusz vészelni az itteni telet. Aztán mivel nem kínálták drágán, gondoltam mégis kipróbálom, s vettem két félét is. 
Az ültetés májusban történt. A nyár során nagyon szépen gyarapodott, mind a két fajta Opuntimám. Az egyik már az ültetése évében virágzott.
Aztán jött a kritikus tél (szerk. megj.: 2011-ben). Az elmúlt évek talán legdrasztikusabb és leghidegebb tele, a mínusz húsz fokaival. Szerencsére a hó is hullott és betemette a növényeket. Semmi bajuk nem lett, mint kiderült ez tavasszal. Bár nagyon kételkedtem, de megúszták a telet. Ahogy azt tapasztaltabb kaktusztartók szokták mondani, egy kaktuszról az olvadáskor derül ki, hogy télálló volt-e vagy sem.
Nemcsak túlélték, de virágoztak is következő nyáron. 
