Eljutunk arra a pontra, amikor gyűjteményünket már nemcsak vásárlással akarjuk bővíteni, hanem saját magunk akarjuk szaporítani növényeinket. Ha a gyűjteményünkben Lobivia, Mammillaria, Echinopsis (ugyanis ezek fajtáinál igen gyakori, hogy oldalukon fiatal növények jelenjenek meg) is van, akkor az egyik legegyszerűbb módja - szerintem - a sarjakkal történő szaporítás.

A sarjak igen gyakran már az anyagnövényen gyökeret növesztenek. Előfordulhat, hogy maguktól letörnek, leesnek, s a talajra érve megfogannak.

A sarjak szedésére a legalkalmasabb a növekedési időszak, azaz márciustól szeptemberig.

Próbáljuk meg (persze kesztyűben, vagy egy csipeszt használva segítségül) leválasztani a fiatal növényt. Igyekezzünk minél kevésbé megsérteni úgy az anyanövényt, mint a fiatal hajtását. Ha mégsem megy másként, vágjuk le egy késsel.

A seb, úgy az anyanövényen, mint a hajtáson nyílt támadási felületet jelent a kórokozóknak, ezért ajánlott gomba ölőszerrel bekenni, illetve hagyni kell megszáradni. Azonban saját tapasztalatom szerint, ha napos (de nem tűző napon) ablakba hagyjuk, magától megszárad, s begyógyul a seb. Legalább egy hétig hagyjuk száradni a sebet, de lehet ennél több is, akár két hét is. Vigyázzunk azonban arra, hogy a sarj nehogy teljesen kiszáradjon.

Ha hagytuk száradni, utána tegyük egy gyökereztető közegbe. Ennek legegyszerűbb formája, a tőzeggel, azaz általános virágfölddel kevert homok. Az arány ezúttal a homok felé billen: vagyis több mint fele homok, kevesebb föld. Fontos, hogy jó vízáteresztő legyen.

A fiatal növényt ne tegyük ki a tűző napra, azonban mindenképp világos és szellős helyre kerüljön. Soha ne nézegessük gyökereztetés közben a sarjat, vagyis ne vegyük ki a földből. Néhány hét után meg fog gyökeresedni. Ezután lassan hozzászoktathatjuk a naphoz, s a többi kaktuszhoz hasonlóan neveljük.