Amit szukkulenseknek nevezünk
A kaktuszok szukkulensek, de nem minden szukkulens kaktusz. Hogy mit is jelent a szukkulens, ezt próbáltam meg kicsit boncolgatni.

A szukkulens szó etimológiáját tekintve nedves, a latin succulentus szóból ered, amely magyarul zamatost, levesest, tartalmast, nedv dúst jelent.

Hasonló jellemvonáson alapuló csoport, amely több ősre vezethető vissza, tagjainak hasonló tulajdonságai egymástól teljesen függetlenül jöttek létre, konvergens evolúció során. Ezek a növények a szárazságtűréshez alkalmazkodtak, s szervezetük hosszabb idő alatt használja fel az egyszerre és gyorsan felvett vizet.

 

Meghatározás

A szukkulens avagy pozsgás növények azokat a szárazságtűrő növényeket nevezzük, amelyeknek megvastagodott, húsos törzsében vagy leveleiben raktározó sejtekből álló szövetek vannak az esős időben felvett víz tárolására. Rendszerint olyan, többnyire meleg éghajlatú helyeken élnek, ahol hónapokig nincs eső. Úgy alkalmazkodtak ehhez, hogy szervezetük hosszabb idő alatt használja fel az egyszerre és gyorsan felvett, aránylag kevés vizet és a benne oldott tápanyagokat.

Aszerint, hogy szárukban vagy leveleikben tárolják-e a vizet, a pozsgás növényeket két nagy csoportra: törzsszukkulensekre és levélszukkulensekre osztják. Előbbiek közé tartoznak az Amerikából származó kaktuszfélék nagy többsége mellett, az Afrikában honos Euphorbia-fajok. A másik csoportba, a levélszukkulensekhez soroljuk többek közt az amerikai agávé- és az afrikai aloéféléket.


A pozsgások vízgazdálkodása

A pozsgások életmódja lényegesen eltér a szárazságtűrő, de nem szukkulens (xerofil, xerofita) növényekétől. A pozsgások meglepő sajátossága, hogy sejtnedvük rendkívül híg, annak ozmotikus nyomása nagyon alacsony. (A növények ozmotikus nyomása segít, abban, hogy fel tudják szívni a talajból a vizet. Minél nagyobb az ozmotikus nyomás, a növény annál inkább képes felszívni a vizet a talajból.)

A kevés vizet tároló talajokból azt csak a nagy ozmotikus nyomású növények képesek felszívni - a kaktuszok tehát nem. A növények sejtfala, tehát a gyökérszőröké is átengedi a vizet (a benne oldott tápanyagokkal együtt). A sejtek szívó hatása, azaz ozmotikus értéke a sejtnedv töménységével arányos. A csapadékkal rendszeresen ellátott növények ozmotikus nyomása többnyire 10-20 bar közötti. A sivatagi, félsivatagi tájak nem szukkulens szárazságtűrő növényeiben ez az érték akár 80 barra is megnőhet: azért képesek a nagy szárazságban is életben maradni, mert még az agyagásványok felületén megkötött kapilláris vizet is fel tudják szippantani.

A vízinövények ozmotikus nyomása ennél sokkal alacsonyabb, csak 5 bar körüli, és nagyjából ennyi a pozsgásoké is; ezek tehát csak akkor tudják felvenni a vizet, ha a talaj nagyon nedves. Ekkor azonban nagyon gyorsan megtöltik vele víztároló sejtjeiket, és az így elraktározott vízzel a következő bővizű időszakig rendkívül takarékosan gazdálkodnak, amit sejtnedvük vízmegkötő képessége is segít.

 


Még nincsenek megjegyzések. Hozzászóláshoz regisztráció szükséges.