Peniocereus (Nyctocereus) serpentinus, a rút kiskacsa
Az idei évig nem sokra tartottam a Peniocereus serpentinusomat. Sőt, éven keresztül még a nevére se voltam igazán kíváncsi. Virágzása óta azonban nagyot nőtt a szememben.

Nagyon régóta - pontosan nem is tudom -, de legalább tíz-tizenöt éve része a gyűjteményemnek, s már arra sem emlékszem, hogyan is jutott a birtokomba. Nem tartozott a kedvenceim közzé, már csak azért sem, mivel az évek során nagy „lom" lett. Csak nőtt, nőtt, és egyre terebélyesebb lett. Nehéz volt ki-be cipelni tavasszal és ősszel. Folyton csak kúszott, nyúlt, mint egy kígyó, s alig tudtam már kordában tartani a szártagjait. Az enyhe ellenszenvem iránta idén teljesen megváltozott, amikor bemutatta, hogy milyen virágot is tud ő produkálni. Lenyűgöző volt a látvány és az illat.  Ezzel jelentősen előrelépett a Kedvenc Kaktuszaim Ranglistáján.

 

Hosszú ideig a Lagasca & J.D. Rodríguez 1909-ben adott nevet, a Nyctocereus serpentinus nevet viselte, 1987-ben viszont új nevet kapott N. P. Taylor által, azóta Peniocereus serpentinus-ként ismert.

Dél-Mexikó trópusi területein (México, Michoacán, Morelos, Oaxaca) honos, de ma már szerte Mexikóban megtalálható. A tarajos, cristata változata pedig kitenyésztett fajta.

Fehér, gyönyörűséges virága miatt népszerű, azonban egyes helyeken gyümölcséért is tartják. A gyűjtők alanyként is használják, mivel erős és gyorsan növő típus.

A latin neve mellett a hétköznapokban számos névvel látták el, ilyen a „snack" kaktusz, az éjszaka-virágzó kaktusz, az éjszaka királynője. Mexikóban Junco Espinoso, Reina de la Noche néven ismert.

További elnevezései, szinonimái : Cereus splendens, Nyctocereus castellanosii, Cereus ambiguus, Cactus ambiguus, Echinocereus serpentinus, Cactus serpentinus, Cereus serpentinus.

 

Leírás

A Peniocereus serpentinus egy gyorsan nővő, karcsú, gyakran tövénél elágazó, bokros oszlopos kaktusz. Ha megnő, akkor lehajlik, ezért érdemes összekötni.

Karcsú, kígyószerű szártagja, sötét színű és henger alakú, akár 3-6 méter hosszúra is megnő, de csak 2,5-5 cm átmérőjű. Bordázata 10 és 17 között változik.

9-14 darab tövis nő ki az areolából, amelyek 10-13 mm hosszú.

 

Virág

A Peniocereus serpentinus csak idősebb korában hoz virágot - az enyém is legalább tizenöt éves, s idén hozta az első virágát. A virág - mint a cereusoknál általában - éjszaka nyílik ki, s csupán egyetlen éjen keresztül virít. Közel egy hónapon keresztül neveli a bimbót a növény, amiből a gyönyörű, fehér színű 15-20 cm átmérőjű virág lesz. Külső sziromlevelei barnásak, amelyeknek a belső része rózsaszínes. A virág rendkívül illatos. Illata hasonlít a gardénájához.

Termése 4-6 cm hosszú, piros, tojásdad alakú, tövisekkel borított. Amikor megérik a tövisek leesnek róla. Magja fekete, 5 mm, hosszúkás.

A Peniocereusom virága közel egy hónapig készülődött, növögetett a bimbója. (A képeken végig lehet kísérni a növekedését.) Aztán egyik este végre kibontotta szirmait. Nagyjából három órán keresztül nyitotta ki a szirmait, s úgy este tíz órára nyílt ki teljesen. Reggel kilencig tartott nyitva, utána összecsukódott és nem nyitott többet ki.

 

Tartása

Mint általában a kaktuszok a Peniocereus serpentinus a laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajt kedveli. Nyáron, ha elegendő mennyiségű vizet kap, jelentős növekedést produkál. Melegkedvelő, a téli pihenő időszakban is legalább 10 fokot igényel (nagyon rövid ideig azonban kibírja a fagypont körüli hőmérsékletet is). Alkatából adódóan, s mivel gyorsan nő, könnyen lehajlik, mindenképp alátámasztásra van szüksége.

Szaporítani legegyszerűbben szártagokkal lehet.

 

 

Galéria
1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14        Play         Stop

Még nincsenek megjegyzések. Hozzászóláshoz regisztráció szükséges.