Mutánsok a kaktuszok között
Cristata, monstruosa, dichotómia – néhány idegen szó, amellyel a kaktuszok meghatározásánál találkozhatunk. Ezek a rendellenesen növő kaktuszok csak fokozzák különleges voltukat.

Kakastaréjosok

Talán a leggyakrabb rendellenes növekedési forma (teratóma) az úgynevezett kakastaréj (forma cristata). Ez számos fajnál előfordul. Az ilyen kaktuszok hajtáscsúcsán az osztódó szövet (apikális merisztéma) nem sugárirányban növeszt állandósult sejteket, hanem két, egymással átellenes irányban jóval intenzívebben. Ezzel a henger- vagy gömb alakú helyett a szár lapos és alacsony lesz. Formája nagyon változatos lehet, de többnyire hullámos. A kakastaréj alakok többsége saját gyökerén is megélhet, de ajánlatos többnyire valamilyen, bőségesen tápanyagot szolgáltató alanyra oltani őket.

A taréjból esetenként a normális növényéhez hasonló szár- vagy hajtásrészek is kiválhatnak.

Két cristata formájú kaktusz is van a gyűjteményemben. Az egyik egy Mammillaria compressa, a másik pedig egy Notocactus beguinii. Utóbbit úgymond „normális" kaktuszként vettem valamelyik nagyáruházban úgy öt évvel ezelőtt. Az elején nem mutatkozott rajta semmilyen rendellenesség, teljesen normálisan fejlődött. Két éve azonban elkezdett cristatásodni. Tavaly nem is virágzott, idén azonban már kora tavasszal látszottak rajta a bimbók.

 

 

Torzak

Egy másik teratóma a torz szár (forma monstruosa). Az ilyen kaktuszok csúcsi osztódószövete több részre hasad, és így némileg véletlenszerűen sokcsúcsúvá válik. A monstruosa szó jelentése riasztó méretű, idomtalan, ormótlan, szertelen, torz, illetve természetellenes, különös. Valóban egy természetellenesen növő idomtalan kaktuszokról beszélünk ebben az esetben.

Nekem egy Cereus peruvianus fr. monstruosám van. Egy nagyobb kaktuszról kaptam egy, nagyjából 40 cm-es szártagot még 1997-ben. Ez az évek során egy monstrum lett, közel két és fél méter magas. Idén (2014) levágtam a tetejét, mivel szerettem volna, ha nemcsak az ég felé tör, hanem jobban elágazik.

 

 

 

 

Osztódok

Némileg hasonlít az előzőhöz a hajtás(szár) egy- vagy többszörös elágazása (dichotómiája). Ez többnyire a Mammillariáknál fordul elő, és valószínűleg nem teratoma, hanem fejlődéstani visszaütés (atavizmus).

Ilyen típusú fejlődési visszaütéssel több mammillariám is rendelkezik. Az egyik legnagyobb egy Mammillaria beiselii, illetve egy ennél kisebb Mammillaria morganiana. Emellett egy igazi különlegesség, egy Mammillaria knippeliana, amelynek nemcsak hogy többszörösen elágazik a hajtásrésze, hanem oltott példány.

 

 

 

Színesek

Egyéb mutációkra leginkább a magról szaporított növényeknél számíthatunk. Ide főleg a klorofillszegény vagy -hiányos növényeket soroljuk. Ezek domináns színanyaguk (színanyagaik: karotinoidok, flavonoidok) szerint különféle színűek lehetnek. Azok a példányok, amelyekből teljesen hiányzik a klorofill, csak klorofillt szintetizálni képes alanyra oltva tarthatók életben. (Ilyen például az üzletekben kapható piros színű, feloltott gymnocalicium.) A szöveteikben klorofillt szintetizálni képes és képtelen sejtvonalakat hordozó alakoknál (forma variegata) érdekes jelenség, hogy a normális rész (vad típus) rövidhajtásain teljes testében zöld, azaz normális sarjakat hoz, a klorofillmentes részen pedig klorofillmentes (színes) sarjak fejlődhetnek. A kevert sejtvonalakat hordozó rész határán növő sarjak legtöbbször szintén vegyes szövetűek lesznek.

Más típusú rendellenesség, amikor virágrügyből, bimbóból sarj fejlődik, vagy amikor növekedési csúcsból, hajtás csúcsból virág nő.

Ilyen kaktuszaim nincsenek a gyűjteményben.

 


Még nincsenek megjegyzések. Hozzászóláshoz regisztráció szükséges.